Gaál József (1960): Gnome II., 2003

Becsérték: 1 500 000 – 2 000 000 Ft

Olaj, vászon
141 x 101 cm
Jelezve a hátoldalon: Gaál József 2003

PROVENIENCIA: Egykor Kozák Gábor műgyűjtő, galerista tulajdonában.

REPRODUKÁLVA: “Az önmagával viaskodó ember – Gaál József művészete”,  T-ART Alapítvány, Budapest, 2010. 195. old.

Érdeklődés

Tételszám: 035 Kategória:

Esszé

“Egy Beckett vers alapján adtam ezt a címet, megtisztelve a Godot Galéria névadóját. Nyelvünkben a gnoma és a gnóm külön kifejezés, mert az egyik a torzulás, a torzítottság – ez a gnóm -, a gnoma viszont egy irodalmi kifejezés: általános igazságok közlése tömörített formában. A gnoma sűrítettsége és a gnóm mássága, különössége közötti feszültség izgatott a címadáskor. Nekem nagyon tetszett az, hogy angolul vagy latinul ez a két dolog nem válik szét, a gnome kifejezés az ugyanúgy utal a gnómra is, meg erre az axiomatikus kifejezési formára is. Az egyszerű és általános ütközik a különössel, a torzzal. […]

Nálam ezek a torzulások inkább a lélekállapotok ellentmondásos kifejezései a képeken, ezért választottam ezt a címet is. Beckett abszurd drámái és költészete inspirált, épp a Godot-ra várva alapján készítettem az első kiállításon szereplő fejeket. A legtöbb ügyefogyott, szomorú bohóc-arc volt. Beckett groteszk világa, az elidegenedett ember magatehetetlensége – számomra ez az esetlenség a deformálással, a karakterek eltúlzásával fejezhető ki. A groteszk és az abszurd leleplező, de azonosulásra késztet, mert a tragikomédia mögött emberi sorsok vannak. […]

A figuráim szimbolikusak, belső képzetek kivetítései, ahol a formák, színek és faktúrák önálló életet élnek. Ez is egyfajta realizmus, az emberi lélek belső valóságának ábrázolása. Az antik kultúrára úgy reflektálok, úgy viszem tovább, hogy megmarad a tragédiára való fogékonyság, a tragikus létállapot örök, de most más formában megjelenő ábrázolása. A pillanatnyiság, a mulandó aktualitás helyett alapszituációkat akarok kifejezni, melyek állandóak az emberi létben.

A műalkotás létrehozása számomra rituális tett, érzelmi sűrítettség, mellyel az ember össze akarja foglalni azt az erős életérzést, ami a világra jellemző, vagyis élet és halál kérdése van a művészetben. Felfogásom ilyen szempontból tradicionális, a design-szerű dekoratív művészet idegen tőlem. Nem biztos, hogy a korszerűség felszínes burkát kell használni a művészetben. Ezekkel a formákkal, különböző típusokkal megpróbálok úgy általánosítani, hogy egyben a személyes problémák is előjöjjenek. Nevezhetjük a műveimet akár individuális ikonoknak is.”

Vedres Ágnes: Individuális ikonok és pszichorealizmus, beszélgetés Gaál Józseffel, Balkon, Budapest, 2003. 26-27. old.